Szellemírás – A láthatatlan alakítás művészete
Solymosi Annamária
Szellemírás - a láthatatlan alakítás művészete
Nem kell írónak lenned, hogy könyvet írj. Elég, ha mesélsz: a szellemíró megírja helyetted.
Ezen biztos sokan felhördülnek:
– Ez csalás!
Valójában azonban a szellemírás – ez a hazánkban még kevésbé ismert tevékenység – az egyik legsokrétűbb írásszakmai szolgáltatás. Vegyük most ezt górcső alá!
A tengerentúlon teljesen bevett gyakorlat, hogy aki szeretné megörökíteni élete történetét, megbíz vele egy szakembert. A szellemírás történetében André Agassi Open című életrajzi könyve szolgált mérföldkőül. Nemcsak azért, mert elképesztően őszinte volt (azzal kezdi például, hogy: “Gyűlölöm a teniszt.”), hanem azért is, mert nyíltan elismerte, hogy egy szellemíró írta meg életrajzát. Állítólag még viccelődött is egy interjú során a riporterrel:
– Én csak a teniszhez értek. Tényleg azt gondolták, hogy ezt a könyvet én írtam?
És ez, kérem, maga a profizmus: ismerem a saját határaimat, és amit nem tudok magam mesterfokon elvégezni, azzal megbízok valakit, aki abban a legjobb.
Sokkal több, mint diktálás és gépelés
Ne gondoljuk, hogy a szellemírás csupán gépelésből áll: hogy valaki diktál, a szellemíró pedig papírra veti. Valójában a szellemíró munkája sokkal közelebb áll egy színészéhez. Mi is „karakterbe kerülünk”. Mi is felöltünk egy idegen sorsot, mint egy jelmezt. Ahhoz, hogy egy élettörténet hitelesen szólaljon meg, a szellemírónak – akár egy jó alakítás során a színésznek – félre kell tennie saját egóját, stílusát és véleményét, hogy átadja a helyet valaki más igazságának. Egy zseniális színész alakítása során is elfelejtjük, hogy egy hollywoodi sztárt látunk, és csak az általa megformált karakter fájdalmát vagy örömét érezzük. A szellemírás során az alakítás azonban nem a filmvásznon, hanem a könyvek lapjain születik meg – ismerjük hát el: ez is egyfajta “előadóművészet”.
Vizsgáljuk meg, hogyan is válik a gyakorlatban a szellemíró íróasztala egy olyan színpaddá, ahol az empátia, a mély megfigyelés és a belehelyeződés segítségével keltjük életre megbízóink legféltettebb emlékeit.
A projekt részleteinek pontosítása és az érzelmek átadása mindig egy személyes beszélgetéssel indul az ügyfél és a szellemíró között, és akár ezen a szinten is maradhat: rendszeres találkozók során beszélik át a könyvírás folyamatát egészen a kézzelfogható eredményig, a szerkesztésre kész kéziratig.
Aki járt már pszichológusnál, tudja: csak biztonságos, támogató közegben és értő figyelem mellett tárjuk fel lelkünk mélyének titkait. Ezért a megfelelő helyszín kiválasztása és a körülmények alakítása az elsődleges feladatok egyike. Még a találkozósorozat elején valamikor kitűzzük a célt, meghatározzuk a célcsoportot, kidolgozzuk a karaktereket és a történet ívét, illetve kiválasztjuk a stílust és a zsánert is.
A megbízó mesél, a szellemíró ír, hangol, alakít, és pontosan tudja, hogy a végén a vastaps nem neki szól. A szellemíró számára a legnagyobb elismerés az, amikor a megbízó azt mondja:
„Igen. Ez pontosan én vagyok, és ez az én történetem. Csak én nem tudtam volna így megírni…”
Egy érdekfeszítő és olvasmányos élettörténethez két ember kell: egy, aki megélte, és egy, aki méltóképpen meg tudta írni. Ritka ajándék, ha ez a két szerep egyetlen személyben találkozik. Minden másra ott a szellemírás…