Jegyzetek és kutatás
Jegyzetek és kutatás
Jegyzetek és kutatás
Nicá Mo cikke
Az író láthatatlan munkája
Olvasási idő: kb. 3 perc
Sokan azt hiszik, az írás ott kezdődik, amikor leülünk a billentyűzet elé, és az első mondat megjelenik a képernyőn, pedig a történet születése ennél sokkal korábban indul.
Megjelenhet egy gondolatfoszlányban, egy gesztusban vagy egy fél mondatban, amit valaki odavet a buszon, vagy akár a fényben, ami átszűrődik egy kopott redőny résein. Egy olyan érzésben, amit napokig nem tudunk lerázni magunkról – ezek a pillanatok lesznek az első jegyzeteink.
Az író nem csupán történeteket ír, hanem közben nyomoz, figyel, kutat is. A jegyzeteinkből, az emlékeinkből és a kutatásainkból teremtjük meg az írott világ alapjait, ezért mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy történeteink hitelesek legyenek.
Jegyzetelni bárhol és bármilyen módon lehet: füzetbe, telefonba, vagy ha nincs más kéznél, akár egy papírszalvétára is – minden apró információ az író segítségére lesz, amikor leül a gép elé, és megfogalmaz egy jelenetet, egy karaktert vagy egy helyszínt.
Képzeld csak el, hogy a szerelmi történetedet például a 18. századba (1700–1790 körül) szeretnéd beilleszteni, a rokokó és az udvari pompa világába, mert tetszenek a nemesi bálok, a hintók, a kocsis szekerek és a fűzős, nagy abroncsos ruhák. Ahhoz, hogy hitelesen leírd az időszak teátrális és romantikus világát, komoly kutatómunkába kell kezdened.
Meg kell tudnod, milyenek voltak az utcák, a ruhák, a társadalmi szokások, hogyan beszéltek egymással az emberek, és még sorolhatnám.
Fontos megjegyeznem, hogy egy írónak nem történésznek kell lennie, elég, ha érzékelteti a korszakot. Ehhez elegendő utánajárni az interneten, elmenni egy könyvtárba vagy digitális archívumokban keresgélni.
De nem csak a helyszín lehet hangsúlyos.
Ugyanúgy fontos hitelesen megközelíteni egy érzelmi síkot is, örömöt, bánatot vagy akár a szerelmet.
Azt gondolhatnánk, ez könnyű, hiszen mindenkinek volt már szerelmi bánata, érzett dühöt vagy vágyat, csakhogy ezek az élmények mindig a saját szemszögünkből és látásmódunkon keresztül jutnak el hozzánk, miközben a könyvünk tele van különböző karakterekkel.
Az író feladata az, hogy minden szereplőjének a sajátos gondolatait, érzelmi reakcióit és látásmódját kell megragadnia.
Erre is mondok egy egyszerű példát: az egyik mellékszereplődnek meghal az apukája, és neked le kell írnod azt a veszteséget és gyászt, amit érez, mindezt úgy, hogy neked még sohasem volt részed hasonló tragédiában.
Ilyenkor lép életbe az írói háttérmunka: dokumentumfilmek, interjúk, beszélgetések megfigyelése, jegyzetelése segít abban, hogy minél közelebb kerülj az érzelem hiteles bemutatásához.
Végezetül, úgy hiszem, minden írói kutatás mögött ott rejlik önmagunk kutatása is.
Minden történetben van egy pont, ahol a papír tükröt tart az író elé, és kérdéseket vet fel:
Miért érdekel ez a téma?
Miért fáj ez a jelenet jobban, mint a többi?
És mit akarok valójában elmondani ezzel a világnak?
A jegyzet és a kutatás kéz a kézben járnak: az egyik a szív emlékezete, a másik az értelemé.
És ha az író jól figyel, félúton már meg is születik a hiteles, erős alapokra épülő történet.
Az író láthatatlan munkája nemcsak a könyv megírása közben jön létre, hanem már jóval az elején elkezdődik, és egészen az utolsó betű leütéséig tart.