Az írás láthatatlan nehézségei
Anita McKay
Az írás láthatatlan nehézségei
Az írás sokak szerint csak egy romantikus tevékenység: egy csésze kávé mellett ülsz a csendes szobában, vagy egy kávézó teraszán előtted a laptop, megszáll az ihlet, és már születik is a szöveg, bontakozik ki a történet egy része vagy egésze. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Én pont akkor nem tudok írni, ha lenne rá időm, mert természetesen az ihlet ilyenkor kerül el jó messzire. Na, de ez egy másik blogbejegyzés…
Neked, kedves olvasó, aki pár óra vagy pár nap alatt elolvasol egy könyvet, és csak a történetre fókuszálsz, fogalmad sincs arról, hogy egy író milyen nehézségeket él át, mire a története olyan állapotba kerül, hogy az az olvasó elé kerülhet. Itt nemcsak magára az írásra gondolok, hanem annak megszerkesztésére, tördelésére, a nyomdával felmerülő problémákra, és ami neked egy olvasási élmény, az írónak egy nagyon hosszú, hónapokig, akár évekig tartó kemény munka.
Az írás folyamata – és talán még inkább az utána következő időszak – tele van kihívásokkal, amelyekről ritkábban beszélünk. A szerkesztő igyekszik arra figyelni, hogy azok a mondatok, amik leírásra kerültek, azok az olvasó számára valóban élményt nyújtsanak. De itt meg kell majd említenem egy létfontosságú dolgot, tekintet nélkül arra, hogy könyvkiadón keresztül, magánkiadásban vagy szerzői kiadásban kerül kiadásra egy-egy könyv, és ez nem más, mint a marketing.
Az írás akadályai
1. Az írói blokk
Az írás közbeni első és talán legismertebb akadály az úgynevezett „írói blokk”. Amikor ott ülsz az üres dokumentum előtt, és egyszerűen nem jönnek a szavak. Ez frusztráló, demotiváló, és sokszor önbizalom-romboló is. De még ha jönnek is a gondolatok, más problémák is felmerülnek, jobban mondva kétségek, kérdések gyötrik az írót.
Ez a történet elég jó?
Ki fogja ezt elolvasni?
Biztos, hogy jól írok, vagy csak anyu azt mondta?
Ha így indulsz neki, sosem jutsz a végére. Ha már egyszer megszületett benned a vágy az írásra, és még a történet is megvan, csak kezdd el, valaki biztosan elolvassa. De közben azt se feledd, hogy nem kell, hogy mindenkinek tetszen a történet. Az írók is különböző emberek, ahogy az olvasók is. Nekem is van olyan könyvem, amit egyszerűen nem tudok elolvasni, miközben másnak az a kedvence, és nekem is van olyan könyvem, amit akár többször is elolvasok, másnak meg nem tetszik.
Ez sosem az íróról vagy a munkájáról szól.
2. A fókusz elvesztése
A másik zavaró tényező lehet, ami a koncentrációt rontja, az a mobiltelefon, az állandó értesítések, a közösségi média, a multitasking – a velünk élő családtagokról és állatokról már ne is beszéljünk. Anya, éhes vagyok! Apa, szomjas vagyok! Vagy épp a kutya akar minket megsétáltatni. Ezektől a tényezőktől nehéz az írásra koncentrálni.
Meglátszik az író írásán, ha nem élte bele magát rendesen, és ezt az olvasó is nagyon érezni fogja.
3. Túlírás, alulírás
Harmadik problémaként a túlírást vagy az alulírást tudnám megnevezni. Vannak szabályai az írásnak. Ha már olyan gyönyörű nyelvet tudhatunk a magunkénak, mint a magyart, akkor használjunk szép, kerek mondatokat, és ne tőmondatokat! A régi nagyjaink leírásai képi elemeket használtak. Ez nemcsak az ő eszközük, használjuk mi is, hiszen az olvasási élményt rombolja a tőmondatok sokasága. A magyar nyelv színes, rendkívül kifejező, változatos, és ha egyszer már elkészült egy szinonima szótár… Bár nehéz megtalálni az egyensúlyt a részletesség és a tömörség között, de nem lehetetlen.
Úgy gondolom – és ez lehet egy negyedik probléma –, hogy nem írni nehéz, hanem elkezdeni, illetve amikor abbahagyod a sztorit, legyen annak csak az az oka, hogy véget ért a nap, nehéz újra leülni.
Amikor két írásidő közt több idő is eltelik, sokszor nem emlékszem arra, hogy mit írtam, szóval vissza kell olvasni. Nehézség, hogy nem vagyok abban biztos, hogy ahogy befejeztem, onnan hogyan is akartam folytatni. Az írás nem csupán kreatív folyamat, hanem mentális kihívás is, legalább is nekem az. Sosem az elkezdéssel van problémám, hanem egy-egy leállás után a folytatással. De az mindig felemelő érzés, amikor egy történetet befejezettnek tekintek.
Na, persze csak én, mert a szerkesztőm a legritkább esetben gondolja így. 🙂
Elkészültél vele, esetleg a szerkesztésen is túl vagy?
Ekkor kezdődik az igazi munka. Amikor a kézirat a nyomdába megy, el kell kezdeni a marketinget. Ez az a pont, amikor én távozom a szobából. Hiába van hozzá segítségem, nekem ez nem megy, de ha őszinte akarok lenni, nem is akarom megtanulni. Ez olyan macerás, miközben tudom, hogy ez kell ahhoz, hogy eladjam a könyveimet, hogy eljusson a történet sok-sok emberhez.
A kevés megtekintés, a minimális visszajelzés rombolja az önértékelést, arról már ne is beszéljünk, hogy ha nem adom el a könyveimet, hogyan kapom vissza a beleölt pénzt, ne adj isten miből fogom finanszírozni a következőt? Erre kell a marketing. És senkinek ne legyenek kétségei! Nézd meg akármelyik celebírót: magát fotózza, ő írja a posztjait, nem a kiadója… Marketingelni NEKED kell, de szerencsére, ahogy az írás megtanulható, úgy a marketing is.
A marketing szerepe fontos, mert láthatóság nélkül nincs hatás. Sok író alábecsüli vagy egyenesen elutasítja a marketinget, vagy mint én, kevés energiát fektet bele.
A marketing nem „önfényezés”, hanem kapcsolatteremtés. Segít abban, hogy az írásod eljusson azokhoz, akiknek szól.
Az interneten rengeteg információ található. Fontos, hogy mitől tűnsz ki; ehhez add a neved és az arcod!
Tudnod kell, kinek írsz. Más stílus, más téma működik a különböző olvasóknál, és nem mindegy az sem, hogy milyen korosztálynak írsz.
Nem mindegy, hol publikálsz, blogra, közösségi médiára vagy hírlevélre írsz. Minden platform más stratégiát igényel.
Az egyszeri poszt ritkán hoz áttörést. A rendszeres jelenlét építi a bizalmat és az olvasótábort.
A marketing része kell legyen az is, hogy figyelsz az olvasók reakcióira, és ezek alapján fejlődsz.
Ha komolyan veszed az írást, a marketinget sem hagyhatod figyelmen kívül. Nem azért, mert „muszáj”, hanem mert ez az eszköz az, amellyel a gondolataid valóban elérhetnek másokat.
Ezért aztán az egyik legnagyobb kihívás az, hogy ne csak írj, hanem „el is add” az írásod – anélkül, hogy elveszítenéd önmagad.
Az írás nem ér véget az utolsó mondattal, valójában ott kezdődik egy új szakasz: az, hogy az írásod életre kel az olvasók között, és hogy TE megéld az ÍRÓI LÉTET is.
Végső soron nem ezért írunk mindannyian?