Az író útja – viszontagságok és örömök
Stella J. cikke
Az író élete, útja, feladata nem olyan egyszerű mint mások azt gondolják...
Olvasási idő: kb. 7 perc
Tartalomjegyzék
A világon rengeteg bestseller lapul íróasztalok fiókjának millióiban, arra várva, hátha egyszer a nagy publikum elé kerülhetnek. A szomorú valóság azonban az, hogy ameddig a könyvipar és a kiadók is tucatgyártásba kezdtek, addig az igazán érdekes és értékes történetek írói vagy nem találnak tehetséget értékelő szakemberekre, vagy csak egyszerűen nem is mernek elindulni az írói lét véget nem érő labirintusába. Amennyiben lelkesen készek belevágni a publikálás folyamatába, sokszor közben jönnek rá, hogy ez mégsem annyira egyszerű buli, mint azt az „Én is meg tudok írni ám egy könyvet, nem nagy kunszt“ című kijelentésük közben gondolták.
Mi is kell ahhoz, hogy az írói lét viszontagságainak viharában ne ázzunk bőrig, hogy az imposztorszindrómával folytatott bokszmeccsnél ne maradjunk alul? Vagy hogy a „Mit mond majd a falu szája?“ félelemérzet miatt ne forduljunk vissza?
Elmondom feketén-fehéren, hogy mire számítson az, aki az álmát végre nemcsak kergetni, de elérni is szeretné.
A kezdeti lelkesedés és a valóság találkozása
Régóta dédelgetünk egy sztorit, ami hatalmas lesz, egyedülálló, és elképzeljük, hogy ez aztán olyan nagyot fog szólni, mint Stephen King Lucy-ja, hogy az írói popszakma élvonalába kerülünk vele, mert ez a történet A TÖRTÉNET. Nagyszerű jelenetek kezdenek pörögni a szemünk előtt, amit vagy a telefonunk diktafonjára rögzítünk, vagy egy címzett nélküli SMS-piszkozatba, esetleg a Messengeren saját magunknak küldött üzenetbe jegyzünk le. Kutakodni kezdünk, hogy hogyan kell megírni egy regényt. Mégis milyen vázlatot kellene írni, amire ha ránézünk, akkor egy hónap múlva is megértsük? Szóval megpróbálunk minden lehetséges módon segítséget nyújtani magunknak abban, hogy ez a sztori megkapja az utolsó pontját is, és kellően tisztában legyünk vele, mit is akarunk papírra vetni.
A fenti folyamat némelyeknek nagyon gyorsan megy. Hamar összedobják a kis vázlatot, egy-egy mondattal leírják azt a fejezetet, amit aztán majd boncolgatni kell több tíz oldalon keresztül. Néhányan a konyhafalra ragasztgatnak vázlatokat, képeket, szereplők fotóit, elolvasnak regényeket arról, hogyan is kellene írni, sőt van olyan, aki regényírás kurzusra megy.
Csupán amikor az ember tényleg körültekintően próbál meg annyi tudást összeszedni, amennyit csak lehet, akkor jön az első fennakadás. Ez lesz az az alkalom, amikor rádöbben, hogy ez bizony nem egy háromnapos elfoglaltság, és nem mindenki születik Georges Simenonnak – aki tényleg képes volt erre az abszurd küldetésre.
Ha ezt az akadályt leküzdi az ember, akkor valóban elkönyvelhető egy hatalmas piros pont a számára, hiszen a legtöbb írópalánta fel is adja a rengeteg kezdeti szöszmötölés hatására a bestseller megalkotását.
A halogatás és az írói blokk
Ha a vázlat végére jutsz, írsz is pár fejezetet, de nem kérsz segítséget közben semmilyen szakembertől vagy akár csak bétaolvasótól, akkor kicsit talán nehezebb, hiszen senki nincs, aki nem elfogult, és mégis „követelné” rajtad a következő fejezetet. Véleményem szerint szakember, segítség nélkül a következő buktató a „majd kész lesz, majd holnap írok, ma csak öt mondatot, majd bepótolom…” kijelentések összessége lesz.
Ezt ugye tetézi még az írói blokk, amit nem is olyan nehéz „begyűjteni”. A fehér lap, amire fogalmunk sincs, mit kellene írni, és ha meg is van a vázlat, akkor se jönnek a szavak úgy. Leírjuk a mondatokat, majd visszatöröljük őket. Úgy érezzük, nem erre születtünk, hogy ez csak időpocsékolás, hogy semmi értelme ennek a történetnek, hogy senki nem fogja elolvasni. Ha el is olvassák, nem fog tetszeni nekik. Viselnünk kell a kritikákat, még ha azok nyomdafestéket nem is fognak tűrni.
Van-e erre szüksége a mi lelkünknek?
Kutatómunkából se elég… Állandóan van valami új információ, de ha folyamatosan átírom, nem lesz kész soha. Aludhatnék most is a párom mellett vagy a gyerekkel, mert holnap ingerült leszek az alváshiánytól. Miért rajtuk kell, hogy csattanjon az én álmom valóra váltása? Mások amúgy is jobbak, mint én. Úgyse lehetek olyan, mint ők.
Ehhez jön hozzá még az is, amikor teljesen magad csinálod, és nincs, akivel megoszd a munkád örömeit vagy éppen nagy kérdéseit. És ez az egyveleg már túl soknak tűnik.
DE!
Szögezzük le, hogy írásunk a lelkünk kivetülése. A lelkünk pedig nem mindig csattan ki az örömtől. Vannak rosszabb és jobb napok, de ahogy Marilyn Monroe mondta: Ha te nem hiszel magadban, ki fog?
Az íróvá válás egyetlen útja a kitartás és a magaddal való folyamatos küzdelem.
Türelem kell, alázat, és hit.
Neked kell győzni magaddal szemben is. Csak egy dolognak szabad a szemed előtt lebegnie: a szerencse forgandó. Muszáj megcéloznod a Holdat, mert így, ha elvéted, akkor is a csillagok között landolhatsz. És nem utolsó sorban: aki mer, az nyer.
A kézirat sorsa
A szerkesztés nagyon kimerítő folyamat. Ha a kész kéziratodat viszed szerkesztetni, akkor tudnod kell, hogy nagyon sok változás fog történni a kéziratoddal. Egy jó szerkesztő az első fejezeted után rájön arra, hogy ki vagy te és hogyan írsz, majd innentől úgy fog veled kommunikálni, hogy eszedbe se jusson letenni a sztoridat. Bármennyi hibát is talál, amin bosszankodni fogsz, egyet ne felejts el: ő is a te sztorid megjelenéséért dolgozik. Azért, hogy az a kézirat majdani igazi regénnyé alakuljon. Ehhez viszont meg fogja követelni a legjobb önmagadat.
A végső pont után
Amikor aztán végre letesszük az utolsó pontot, akkor jön egy óriási katarzis – vagy depresszió. Személy szerint egy napig azt se tudtam, hogyan tovább, de aztán átfordult bennem ez az érzés, és már csak arra koncentráltam, hogy milyen marketinggel fogom tudni eladni a könyvem. Viszont ott van a legjobb barátnőm, aki a történet után nagyon sokáig szenvedett amiatt, hogy el kell engednie a karaktereit. Nem tudhatod, hogy te melyik csoportba fogsz tartozni, de fel kell készülnöd mindenre, hiszen az igazi munka csak ezután fog kezdődni.
A marketing őrület
Bár sok nehézség adódik addig, amíg a regényed a kezedbe nem kerül, a marketing őrjítő, hiszen nincsen rá egy „Biblia”, ami minden platformon ugyanúgy fog működni. Ez egy idegőrlő folyamat; mindenféle új dologgal kell előrukkolni, nézni a like-okat, próbálni csak olyan tartalmat gyártani, amit az emberek szeretnek…
…és nem kiégni – ami a legfontosabb és a legnehezebb is egyszerre.
Mindig legyen az az első gondolatod, hogy ha már ennyit dolgoztál a műveddel, akkor ne legyen hiába. Találd meg a te olvasóbázisodat, aki elfogad!
Sokan úgyis azért írunk, mert nem találunk a közvetlen környezetünkben elég elfogadást, értékelést. Fogd fel úgy a könyvkiadást, mint egy lehetőséget, ami új barátok szerzésére is szolgál!
Zárszó
Azon az elven próbálj működni a nehezebb időkben is, hogy amit elkezdtél, azt fejezd is be, máskülönben kidobott idő. Az idő pedig pénz.
Ha kell, javítsd, írd újra százszor is! Tökéletesítsd az alkotásod! Légy türelmes magaddal szemben, hiszen ez egy önfejlesztő út is.
Azt hiszem, mire kész lettem a regényemmel, egy új, jobb ember lettem, mint aki valaha voltam.
Bármit is csinálsz, ne add fel! Sikerülni fog!
